Loading video...

Video Failed to Load

Go Home

Ezt csak úgy itt hagyom… 💄💋

71,594 views • 4 days ago •via X (Twitter)

4 Comments

HACK LORD ⚙️🛠️'s profile picture
HACK LORD ⚙️🛠️4 days ago

Hiii

Diego's profile picture
Diego4 days ago

Cute

Dante's profile picture
Dante4 days ago

Csinos vagy

csipszer balázs's profile picture
csipszer balázs4 days ago

Nagyon szép vagy

Related Videos

Balásy Gyula besétált a Kontroll stúdiójába egy közjegyzői okirattal, és bejelentette: önként, ingyen felajánlja az államnak a cégbirodalmát, amely évekig a kormányzati kommunikáció, médiavásárlás, rendezvényszervezés és rendezvénytechnika egyik központi gépezete volt. Nem apróról beszélünk: ő maga 80 milliárdra becsüli a cégek értékét, 100 milliárdnyi szerződésállományról, 30 milliárd eredménytartalékról és 15 milliárd követelésről beszél. Vagyis nem egy omladozó Bt.-t tolna be az állam kapuján, hanem azt a rendszert, amin át évekig ipari mennyiségű közpénz folyt. A sztorija szerint nincs itt semmi látnivaló: nem menekül, nem takargat, csak „felelősséget vállal”. Azt mondja, nincs ellene eljárás, nem hallgatták ki, minden közbeszerzéses, dokumentált, átlátható. Csakhogy közben elismeri: van bejelentés a túlárazások miatt, és úgy tudja, ezt a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálja. Magyarul: papíron minden rendben, a háttérben már ég a biztosítéktábla. Az időzítés a legszebb. Amikor megkérdezik, Fidesz-vereség nélkül is ugyanezt tette volna-e, nem mond igent. Csak annyit: „Nem tudom.” Beszédes. Ha ez tényleg tiszta, előre megfontolt gesztus lenne, nem ez lenne a válasz. Inkább úgy néz ki, mint amikor valaki látja, hogy jön az új rendszer, fagyogatnak a számlák, remegnek a megrendelők, és gyorsan állami tulajdonba csomagolná az egész szerkezetet. A karrierút is tanulságos. 2004-ben Lounge Design, 2005-ben első nemzeti konzultáció, később Kocsis Máté kampánya, önkormányzati kampányok, majd 2010 után kormányzati kommunikációs alvállalkozás. A nagy ugrás 2016–2018: bekerültek a Nemzeti Kommunikációs Hivatal rendszerébe, más szereplők kiestek, rájuk szakadt szinte az egész állami kommunikációs gépezet. Harminc emberből, harminc ügyfélből száz fölötti állami ügyfélkör lett. Szegények, véletlenül beleestek a közpénzes jakuzziba. Balásy szerint nem volt monopólium, mert évente akár 3000 alvállalkozóval dolgoztak. Azt is mondja, 104 tenderből 48-at nyertek, 52-t más vitt, 4 érvénytelen lett. Papíron jól hangzik, csak a politikai valóság ugyanaz: a kormányzati propaganda, a nemzeti konzultációk, a plakátkampányok és az állami kommunikációs pénzek brutális része rajtuk keresztül ment át. A propaganda morális részét szépen lepasszolja. Azt mondja, ők nem a tartalmat találták ki, csak közzétették, médiát vásároltak, grafikailag megvalósítottak. Klasszikus „én csak a csavarokat húztam meg a gépben” védekezés. Az ügyfél rendelte, ők teljesítették. Ha gond volt, véleményezhettek, de egy 500 fős cégcsoportnál szerződést szegni veszélyeztette volna a dolgozókat. Kényelmes pajzs: a propaganda megy, a pénz jön, a felelősség valahogy mindig máshol van. A pénzügyi résznél előkerül a 2024-es kb. 94 milliárdos árbevétel és 9,3 milliárd fölötti nyereség. Osztalékra nem ad pontos számot, csak annyit: minden nyilvános. A saját vagyonát sem tagadja: jómódú ember, ingatlanokkal, Tihannyal, Máriaremetével, Floridával. De szerinte ez nem luxizás, hanem befektetés. Persze, amikor közpénzes kommunikációs megbízásokból kinő egy ingatlanportfólió, elegánsabb „hosszú távú, időtálló befektetésnek” hívni. A legdurvább gyakorlati állítása, hogy több cégének számláit zárolták, állítólag előzetes határozat vagy magyarázat nélkül, technikai hibára hivatkozva. Ez szerinte több tízmilliárdot érint, veszélybe sodorva futó rendezvényeket, alvállalkozói kifizetéseket és közel 500 ember bérét. Vagyis ez nem nyugodt, elegáns átadás, hanem kapkodó rendszermentés, miközben a pénzcsapok körül már furcsa dolgok történnek. A végén azt mondja, nem megy külföldre, itt született, itt él a családja. A cégek viszont szerinte így már nem működhetnek tovább. Nem akarja végignézni, hogy összeomlik, amit felépített. Ő ezt felelősségvállalásnak hívja. Kívülről inkább úgy néz ki, mint amikor a NER egyik fő propagandaszállítója érzi, hogy fordul a szél, és gyorsan állami ajándékpapírba csomagolja a közpénzből óriásira hizlalt gépezetet.

Pete

33,361 views • 4 months ago

Ez annyira rottyon van, hogy 23 percig darálja a faszságait. Egy igazi újságíró már az első 5 percben megsiratta volna. Bohózat. Orbán azzal kezdi, hogy a TISZA-szavazók álomvilágban élnek, ő viszont látja a valóságot, mindig igazat mond, és nem nagyon lő mellé. Szinte azonnal beismeri, hogy a saját választási vereségét nem látta előre, mert különben végrehajtott volna egy-két változtatást, amellyel talán elkerülhető lett volna. Vagyis a tévedhetetlen látnok nem látta előre azt az eseményt, amely közvetlenül előtte zajlott le, és amelynek minden adatát a saját pártja mérte. A vereséget természetesen nem úgy értelmezi, hogy az ország tizenhat év után elutasította a rendszerét. Szerinte azért veszített, mert ő becsületesen rossz híreket közölt, miközben a TISZA 1200 ígérettel elcsábította az optimista embereket. Így a bukásából is erkölcsi győzelmet gyárt: ő nem rosszul kormányzott, csak túlságosan őszinte volt egy olyan néphez, amely nem akarta hallani az igazságot. Az egyetlen komolyabb hibája szerinte az volt, hogy nem fiatalította meg időben a Fideszt. Nem a gazdaságpolitika, nem az egészségügy, nem az oktatás, nem a korrupció, nem az uniós pénzek elvesztése, nem a propagandaállam. Egyszerűen korábban kellett volna néhány fiatalabb arcot előretolni. Ez mindent elmond arról, mennyit értett meg a vereségből: szerinte nem a terméket utasították el, csak elöregedett a csomagolás. Ezután közli, hogy a TISZA gazdaságpolitikusai nem tudhatnak jobbat nála, mert ismeri őket, egyiküket pedig korábban állítólag ő bocsátotta el. Az általa hátrahagyott gazdaság 2025-ben mindössze 0,5 százalékkal nőtt, ami az egyik legalacsonyabb érték volt az EU-ban, miközben az éves infláció 4,4 százalékra emelkedett. Ezt a teljesítményt állítja be olyan szakmai csúcsként, amelyet az utódai képtelenek felülmúlni. 😂 Alig néhány hónappal a kormányváltás után már biztosan tudja, hogy a jobb gazdasági élet nem jön. Erre nem mutat számítást, modellt vagy konkrét intézkedést. Egyszerűen kijelenti, majd saját jóslatát bizonyítékként kezeli. Ha javul a helyzet, az az ő öröksége lesz. Ha romlik, az már a TISZA hibája. Ezzel az elszámolási módszerrel természetesen soha semmiért nem kell felelősséget vállalnia. A jelenlegi kormányt agresszívnek, önkényesnek és az ország nyugalmát felforgató hatalomnak nevezi, konkrét példák nélkül. Mindezt annak a rendszernek a vezetőjeként mondja, amelynek utolsó teljes évéről az Európai Bizottság még mindig súlyos, megoldatlan problémákat rögzített a médiapluralizmus, az állami hirdetések elosztása, a közmédia függetlensége, a pártfinanszírozás átláthatósága és a korrupció elleni fellépés területén. A 2026-os jelentés már több új reformot is megemlít, miközben további problémákat is jelez. Vagyis Orbán most azzal vádolja az új kormányt, amiről az ő rendszerét éveken át dokumentumok tömege írta le. A parlamentbe azért nem ül be, mert Magyar Péterrel szerinte nem lehet értelmesen beszélni, ő pedig túl tapasztalt ahhoz, hogy csak elviselje az ott történteket. Magyarán elvesztette a választást, majd úgy döntött, hogy az intézményes vita már méltatlan hozzá. Nem neki kell bizonyítania a választóknak és vitatkoznia a megválasztott kormánnyal, hanem a parlamentnek kellene kiérdemelnie Orbán jelenlétét. Ezt úgy adja elő, mintha a távolmaradása nem felelősségelhárítás, hanem magasabb rendű államférfiúi küldetés lenne. Közben elárulja, hogy a Fidesz generációváltását eredetileg 2030-ra tervezte. Vagyis előre eldöntötte, meddig vezeti az országot, mikor engedi előre a fiatalokat, és mikor jöhet el az utódlás. Mintha Magyarország nem választások által irányított köztársaság lenne, hanem egy hosszú távú személyes projekt, amelynek a menetrendjét ő írja. A választók ezt a menetrendet négy évvel előre felrúgták, ő pedig még mindig úgy beszél, mintha pusztán egy rosszul időzített belső átszervezés történt volna. Ezután az interjú politikai elemzésből személyes rehabilitációs műsorrá változik. Hat unoka, futballakadémia, könyvek, fürdőgatya, horvátországi vitorlázás, megbízható skipper és vízi vadkempingezés. Orbán a bölcs, olvasott, természetközeli öregember szerepében próbál megjelenni, aki valójában már csak tanítani, hajózni és az unokáival foglalkozni szeretne, de a kötelességtudata miatt kénytelen tovább vezetni a Fideszt. A hatalomhoz való ragaszkodást így önfeláldozásként csomagolja. Brüsszelt közben Bécshez és Moszkvához hasonló birodalmi udvarként írja le. Nem magyarázza el, pontosan melyik döntést, melyik hatáskört vagy melyik intézményi eljárást tartja birodalminak. Elég kimondani, hogy Brüsszel olyan, mint a császári Bécs vagy a kommunista Moszkva, és máris kész az érzelmi kép. Érvek helyett történelmi jelmezeket húz a politikai ellenfeleire. Az orosz háborúról ismét előveszi a semlegesség meséjét. Azt állítja, hogy egy NATO-területen kívüli háborúban Magyarországnak semlegesnek kell lennie, különben katonai célponttá válik. Csakhogy Ukrajna támogatása nem teszi sem a NATO-t, sem az egyes támogató államokat automatikusan hadviselő féllé. A NATO ezt jogilag és politikailag is következetesen rögzíti, miközben Ukrajna önvédelemhez való jogát támogatja. Orbán szerint az új kormány ellenséget csinált Oroszországból, mintha nem Oroszország támadta volna meg a szomszédos Ukrajnát, hanem a magyar külpolitika provokálta volna ki az egész konfliktust. A támadó fél helyett ismét azokat teszi felelőssé a veszélyért, akik nem hajlandók alkalmazkodni a támadó követeléseihez. Azt is állítja, hogy Magyarországnak nélkülözhetetlen az orosz olaj és gáz, és a leválás katasztrófához vezet. Azt már nem teszi hozzá, hogy az ő kormányzása alatt Magyarország lassabban diverzifikált, mint Európa nagy része. A Bizottság szerint 2024-ben a magyar gázfogyasztás több mint 70, a nyersolaj-fogyasztás több mint 80 százaléka orosz eredetű volt. Eközben az EU egészében az orosz gáz részesedése 45 százalékról 12 százalékra, az orosz olajé pedig 27 százalékról 2 százalékra esett. Vagyis amit Orbán földrajzi szükségszerűségként ad elő, az jelentős részben az általa fenntartott politikai és energetikai függőség. A végén pedig kijelenti, hogy oroszbarátsága csak egy sikeres hazugság volt, amelyet nem tudott kivédeni. Ez Orbán teljes módszerének esszenciája: ha a saját kijelentései, vétói, moszkvai találkozói, energetikai döntései és külpolitikai konfliktusai alapján az emberek levonnak egy következtetést, akkor nem neki kell megmagyaráznia a tényeket. Egyszerűbb az egészet hazugságnak nevezni. Az egész interjú egy 23 perces önfelmentés. Orbán nem azért veszített, mert rosszul kormányzott, hanem mert túl őszinte volt. Nem tévedett a jövőről, csak éppen nem látta előre a saját vereségét. Nem menekül a parlamenti vita elől, csak a parlament méltatlan hozzá. Nem épített ki orosz függőséget, Magyarországnak egyszerűen szüksége van Oroszországra. Nem ő hagyott hátra problémákat, hanem az új kormány teszi tönkre az örökségét. Mindenki álomvilágban él, mindenki hazudik, mindenki alkalmatlan, egyedül Orbán látja a valóságot. Csak valahogy a választók már nem hitték el neki. Igazi újságíró meg azért továbbra se kérdezze. 😂

Pete

10,069 views • 1 month ago